On June 7th Donau Lounge was hosted at Vörösmarty square in Budapest for the Festive Book Week (Ünnepi Könyvhét).
4 former guests of the Donau Lounge were on stage with Márton Méhes: Zsuzsa Csobánka, László Darvasi, László Márton, and Dragan Velikic.
Photo: from left to right: László Márton, Márton Méhes, Zsuzsa Csobánka, Dragan Velikic and Antal Bognár.
Detailed programme in Hungarian:
Ünnepi Könyvhét, Budapest:
Június 7-én, 16 órától Budapesten, a Vörösmarty szobor előtti színpadon:
A Donau Lounge bemutatja: Régi mesék új habbal - irodalmi kalandozások a Duna-térségben
Résztvevők:
Csobánka Zsuzsa (a 2014-es lembergi Donau Lounge vendége)
Darvasi László (2012-14 között fellépett a Donau Lounge keretében Bécsben, Bukarestben és Lembergben)
Márton László (a 2012-es bécsi Donau Lounge vendége)
Dragan Velikic (író, Szerbia korábbi bécsi nagykövete, Budapest díszpolgára, az osztrák–magyar kezdeményezésre létrejött Duna Irodalmi Ösztöndíj program első díjazottja (2014), a 2013-as bécsi Donau Lounge vendége)
Moderátor: Dr. Méhes Márton
A dunai kultúrközösség, a közös irodalmi gyökerek, a kapcsolatok régóta működnek, vagy legalábbis régebben működtek, ennek valamiféle korszerű újrafelfedezését éljük meg a Donau Lounge-zsal. Konkrétan pedig mindenkinek rengeteg (vidám es szomorú) régi története, legendája, mítosza van a térségben, amiket érdemes végre összevetni, s akkor kiderül, hogy több az, ami összeköt, mint ami elválaszt bennünket... És érdekes módon ez a kortárs irodalomból (is) szépen kirajzolódik.
Megbeszélni, megvitatni, bemutatni – ez a célja a Donau Lounge irodalmi programsorozatnak, amelyet a Balassi Intézet - Collegium Hungaricum Bécs kezdeményezésére a Publishing Hungary program keretében, de széles nemzetközi összefogásban rendezünk meg a Duna-régió könyvvásárain.
Dragan Velikić a beszélgetésre külön írt egy szöveget a Dunáról, melyet itt szerbül és Bognár Antal fordításában magyarul is hozzáférhetővé teszünk:
Dragan Velikić
A DUNA
Országút, mely port nem látott – a Dunát így emlegették a Balkánon a népek. Szerbiában a Duna századokon át volt találkozóhelye két civilizációnak: a Habsburg Monarchiáénak és a Török Birodaloménak. De két vallás: a keresztény és a muszlim érintkezési pontja is. A Szerbiát lakó nemzedékeken, hagyományaikon és mindennapi életvitelükön a századévek melyek a Habsburg és az Ottomán Birodalomban elteltek fölöttük, rajta hagyták kitörölhetetlen bélyegüket. Mert a Duna egyszerre volt híd és határvonal. Ez a port nem látott országút középen szeli át Szerbiát és manapság is két világra osztja. Nem is csak az országot, hanem fővárosát, Belgrádot is. A különbözőség mindig is kincs.
A többnemzetiségű Vajdaságban sok helyütt számos nemzet fiai élnek egymás mellett. Erre a legjobb példa Zrenjanin/Nagybecskerek, amelyben húsz nemzetiséget tartanak nyilván és négy nyelv van hivatalos használatban. Bár nem a Duna partján fekszik, hanem a Temesén, amely a Dunába ömlik, Zrenjanin így Duna menti város. Századokon át határváros is. A Duna-régió mindig is népek gyűjtőmedencéje volt. Melyek akkor is, ha határvonal, akkor is, ha híd, szomszédjai egymásnak. Errefelé tehát sokan vannak, akik Másfélék. Évtizedeket töltöttek el közösen. Olykor századévnyi tartamban egyazon államhatárok között. Egyformán teltek napjaik. Egyik a másiktól, kölcsönösen, szokásokat, hagyományokat vett át.
A Duna-régió mindegyik népe megtapasztalta a többségi sorsot is, a kisebbségit is. A történelmi körülmények mérték rájuk ezt. Például a kisebbségi szerbek a Monarchia idején. A vajdasági magyarok a Jugoszláv Királyság alatt. A Duna-régió népeiben másoknál jobban megfogant, gyökeret eresztett, hogy akkor is, ha nem rokonszenveznek egymással, akkor is, ha vallásuk és történelmi körülményeik tekintetében sokban különböznek, meg tudnak férni egymással.
Közép-Európának ütőere a Duna. Ha egy-egy korszakban mégoly veszélyes mértékben összeszűkült is a történelmi körülmények folytán ez a véráram, és egy-egy részének elhalásával fenyegetett, sohasem rekedt meg teljesen. Mióta Európa tömbökre tagolása elenyészett, a Duna is gyorsabban folyik.
De a Duna nem csak Közép-Európa ütőere. A Duna ma életerős uralkodóház, amely oly sokféle identitást rejtő térséget fog egybe. A Duna nem fosztható meg ettől a koronától, mely ékesíti. A folyam két partja ismét közelebb került egymáshoz. Az az érzésem, soha még az újabb kori történelemben nem voltak olyan közel, mint ma.
Dragan Velikić
D U N A V
Dunav je put bez prašine, govorili su stanovnici Balkana. U Srbiji je Dunav vekovima bio mesto susreta dve civilizacije: Habsburške Monarhije i Turskog carstva. Ali, i mesto dodira dve religije: hrišćanske i muslimanske. Vekovi života u Habsburškoj ili Otomanskoj Imperiji ostavili su neizbrisive tragove u običajima i svakodnevnim navikama stanovnika Srbije. Jer, Dunav je istovremeno bio i most, i granica. Taj put bez prašine prolazi središtem Srbije i deli je i danas na dva sveta. I ne deli samo Srbiju, već i njen glavni grad Beograd. Različitost je uvek bogatstvo.
U multietničkoj Vojvodini ima mesta gde jedni pored drugih žive pripadnici mnogih nacija. Najbolji primer je grad Zrenjanin u kojem živi 20 nacija, a u službenoj upotrebi su četiri jezika. Iako ne leži na Dunavu nego na reci Tamiš, koja se uliva u Dunav, Zrenjanin je podunavski grad. Vekovima i pogranični grad.
Region Dunava oduvek okuplja narode. I kada je Dunav granica, i kada je most, žive jedni pored drugih. Dakle, tu je mnogo Drugih. Decenijama su živeli zajedno. Nekad skoro čitav vek u istim državama. Imali su istu svakodnevicu. Razmenjivali su i usvajali, jedni od drugih, navike i običaje.
Svi narodi Dunavskog regiona imaju iskustvo većinskog, ali i manjinskog naroda. Istorijske okolnosti određivale su im sudbinu. Ratovi su uspostavljali rokade. Na primer, Srbi kao manjina u Vojvodini u vreme Monarhije. Mađari kao manjina u Vojvodini u vreme Kraljevine Jugoslavije. Narodi Dunavskog regiona imaju tu naviku i tu tradiciju više od drugih da, i kada se ne sviđaju jedni drugima, i kada su im religije i istorijske okolnosti sasvim drugačije, oni su navikli da žive jedni sa drugima.
Dunav je arterija Srednje Evrope. Ma koliko su u određenim periodima istorijske okolnosti opasno sužavale vaskularni sistem Dunavskog regiona, ma koliko pretilo odumiranje pojedinih delova, krvotok nikada nije u potpunosti zaustavljen. Nestankom blokovske Evrope, Dunav brže teče.
Ali, Dunav nije samo arterija Srednje Evrope. Dunav je danas moćna kraljevska kuća koja objedinjuje prostor sa toliko mnogo identiteta. Kruna koju nosi Dunav ne može se izgubiti. Obale Dunava opet su se približile. Čini mi se da nikada u novijoj istoriji te obale nisu bile tako blizu kao danas.